A farsang eredetéről
Vagyis miért ünneplünk, honnan ered, hagyományok, szokások…
A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Természetesen a hétköznapokban ez az időszak egy kicsit másként néz ki, a köznyelvben a februári hónap a farsang hónapja, de egyre sűrűbben fordul elő, hogy kitolják márciusra a farsangi bulik időszakát!
Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtte ki magát.
Gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka. Persze, ez az egész attól lesz különleges, ha olyan öltözékben tesszük mindezt, amelyet amúgy nem, vagy maximum csak Halloweenkor használunk. Ilyenkor jöhetnek a nem félelmetes, de annál mókásabb, ötletesebb jelmezek, a hangzavart keltő eszközök, és a színesebbnél színesebb szerpentinek, lufik.
Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük.
A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át (erre utal az elnevezés is az olasz “carneval” helyett), míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. De fellelhetők pogány germán vagy éppen ókori görög, római motívumok is.
Ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. Nálunk a farsang a hideg elűzésével is összehozható, hiszen a farsang végén, a téltemető, tavaszköszöntő nagy ünnep húshagyó kedden látványos, jókedvű farsangtemetéssel ér véget.
A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor viadalokat is. Latin nyelvterületen a ‘carneval’ szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása.
Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés.
Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is.
Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: “Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén a Krisztust.”
Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani.
Annak ősi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység, bőség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel,a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erősen éltek a nép hagyományaiban. Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve.
Átöltözés, átváltozás
A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a faálarcos felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések, bár ezek általában a vigadalom botrányos részleteit emelik ki.
A XX. század folyamán aztán ezt az izgalmas ünnepet sikerült mederbe terelni, és ekkor terjedt el a busójárás elnevezés is, a sokácok ezt a farsangot záró eseményt Poklada ‘átöltözés, átváltozás’ néven említik.
Bakkuszjárás
A Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevéből), melynek során kecskebőrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket.
Egyes vidékeken népszerűek voltak az álbírósági tárgyalások, melyeken a vádlottakat bábuk helyettesítették, vagy éppenséggel állatokat ítéltek el. Természetesen ezek tréfás szokások voltak, nem pedig kegyetlenkedések.
Gyakori volt a téltemetés vagy farsangtemetés dramatikus megjelenítése is. A telet általában szalmabáb személyesítette meg, de lehetett csúf öregasszonyt ábrázoló rongybábu is. Ezeket aztán általában elégették, vagy betemették a hóba
Bálok, táncmulatságok
A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban, illetve a nagypolgárság és az arisztokrácia a városokban. Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek. A különféle szakmák, céhek báljai mellett megtalálhatók az asszonyok, sőt a gyermekek báljai is.
Népszerűek voltak a batyusbálok, ezekre a résztvevők vitték az ételeket, jellemzően kalácsot, süteményt és általában baromfihúsból készült fogásokat. A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi nagypolgárság körében komoly hagyományai voltak.
Magyarázata ennek, hogy az eladó lányokat illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették be úgymond a társaságba, tehát a párválasztásban, társasági életben volt fontos szerepük. A legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották faluhelyen
Farsangi köszöntők
Adománygyűjtő szokás, általában a gyermekek, ritkábban a fiatal férfiak vagy házas emberek jártak házról-házra. A szokásról már a XVII. századból rendelkezünk feljegyzésekkel. Néhol a tanító vagy a falusi pap jövedelmét egészítette ki az adomány. A köszöntők jókívánságokat mondanak a háziaknak, cserébe szalonnát, tojást, zsírt kaptak.
A farsang más népeknél
Velencében már István napján (december 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik a farsang. Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak illetve karneválnak.
A farsang hazája Itália, a római birodalom Saturnália ünnepei. Ma a leghíresebb a Velencei karnevál, misztikus maszkjaival idegenforgalmi látványosság.
Párizsban
A boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban, s ezzel fejezik be a farsang ünnepét
Németországban a maskarás bálok közül kiemelkedik a farsangi időszak utolsó keddjén rendezett ún. Narrenfest, azaz bolondok keddje. Szintén német nyelvterületen dívó szokás a Weibermühle (csodamalom). A történet szerint a fiatal férfi csúf öregasszonyt vesz feleségül, a molnár kellő jutalom ellenében fiatal lánnyá “őrli vissza” az öregasszonyt.
Manapság a leghíresebb a riói karnevál, mely hatalmas díszes felvonulás feldíszített kocsikkal, melyeken a szambaiskolák képviselői ropják a táncot.
A farsangi időszak nagyon izgalmas, hiszen olyanok lehetünk, akik a mindennapokban nem.
Izgalmas más ember bőrébe bújni, tárgyakat utánozva érdekes jelmezeket készíteni, és ami ezzel jár. A várakozás, szervezés, összeszerelés, és úgy mindennek a megálmodása, hatalmas euforikus élmény. Ami pedig a jelmezek felöltésével jár, a móka, a buli, a vicces helyzetek, és mindenki kedvence, a jelmezverseny hatalmas izgalommal tölt el, hiszen minden évben valami újat tudtok alkotni az előző évben alkalmazott jelmezetekhez képest. Megéri dolgozni vele, hiszen ezek az alkalmak szebbé varázsolják a hétvégéket, emlékeket ébresztenek, és kirángatnak mindenkit a mókuskerékből.
Mi Smile-s lányok ezért szeretjük a hétvégéket, mert bár nem minden alkalom ünnep, de nekünk minden nap különleges, hiszen mindig történik valami, amiért érdemes élni, dolgozni. Szeretünk örömöt adni, és azt is, ha minket választotok a különleges alkalmaitok kapcsán. Nekünk Ti így adtok hitet, szeretetet és rengeteg erőt a fejlődéshez, a megújuláshoz, hogy mindig naprakészek lehessünk, ha meglátogattok bennünket.
Ne feledjétek, egy napot se mosoly nélkül… nélkülünk! 🙂